Az Old School Sport Club megalapításának ötlete egy tucatnyi, harmincas éveit taposó deszkás agyából pattant ki. A közös álom egy olyan hely volt, ahol télen, nyáron gurulhatunk, amikor csak időnk engedi. Azt hiszem, a végére kicsit sikerült túllőnünk a célon.

Megalakulásunk előtt a  ”Jászain” tartottuk gyűléseinket, ahol sorra kerültek elő a régi arcok a gördeszkázás hőskorából (Róluk az egyesület/alapítók menüpont alatt olvashatsz bővebben). Néhány jó hangulatú találkozó után megalapítottuk az egyesületet, majd elkezdődött a talán számotokra sem ismeretlen álmodozás. A kéne, és a jó lenne kezdetű mondatok jellemezték ezt az időszakot. Eleinte egy fedett helyen összerakott apró félcsőnél nem mertünk merészebbet álmodni, a megvalósítás pedig nagyon távolinak látszott.

 A fordulat 2009 őszén következett be Bercinek köszönhetően, aki el kezdte szorgalmazni, hogy keresgéljünk kiadó csarnokot, mert van valami, amivel meg lehetne tölteni. Hosszas kutatás után a Csepel Művek területén, a Bronzöntő utcában találtuk meg álmaink csarnokát, ami egy tágas, fűthető helyiség volt, irdatlan mennyiségű kosszal és felesleges fémhulladékkal.

Csarnok levadászva

Berci ez után megmutatta a terveket, hogy mit is lehetne ebbe a hodályba építeni. No, ekkor esett le először az állunk pont úgy, ahogy nektek fog, amikor teljes valójában meglátjátok a parkot. Másodszor akkor keresgélhettük a porban az említett szájszervet, amikor összegeztük, mennyi munka és mennyi áldozat árán tudjuk ezt megvalósítani.

leeső álak

 
A csarnok hamarosan megtelt kalapáló, flexelő, csákányozó, talicskázó őrültekkel, akik később sárga kezeslábast öltöttek magukra, és napokig mosták a falakat és a mennyezetet magasnyomású hidegvízzel, majd a meghökkentő mennyiségű olajos iszapot műanyag zsákokba gyűjtötték. Amikor elkészültek, kezdték az egészet előröl, mint akiknek ez a legjobb szórakozásuk. Soha nem láttam még ennyi fülig mocskos figurát, ilyen széles mosollyal az arcán. Feledhetetlen élmény volt, elhihetitek.
 
dzsuvazik1
 
 A csarnok megtisztítása és kifestése után kezdődhetett a munka látványosabb része.  2009.11.23-án megérkezett a pool az IOU-Ramps-tól. Pont egy hónap telt el a munka megkezdése óta, egy hónapja minden szabadidőnket, minden hétvégénket itt töltöttük. Egy hónapja nem aludtuk ki magunkat. Hétvégén is csörgött az ébresztő, rohantunk Csepelre, ahonnan csak késő este szabadultunk. Ezen kívül időt szakítottunk az üzemeltetéssel kapcsolatos szabályok, irányelvek és stratégiák kidolgozására is.

 Andreas az IOU-RAMPS tulaja sem hagyott ellustulni senkit, reggel 7-től este 19:30-ig tartott a műszak, ha valakit lazsáláson kapott, üvöltött, mint egy kiképző tiszt. Meg is lett az eredménye a feszített tempónak, a pool alkatrészei hétfőn érkeztek, szombaton pedig megtörtént az első drop.

jön

Persze még nagyon sok munka van hátra, a borítás csiszolása, az egész pálya lefestése, a galéria, mosdó, lépcső stb. befejezése, ja és rengeteg takarítás.  A 19-én tartandó megnyitó vészesen közeleg, egyre nagyobb bennünk a feszűltség.

 (jelenleg itt tartunk, és vajon hogyan pihenem ki magamat? Az éjszaka közepén írom ezt a cikket, holnap reggel pedig irány a meló.)

 A történet innentől kezdve publikus. Zsombor felrakta a zsomblogra a megnyitóval kapcsolatos első nyilvános információkat, de hamarosan több médium is hírt ad a nagy eseményről. Aki érintett gördeszkázás kapcsán, napokon belül tudni fog mindenről.

 Kezdődhet a móka.

 Thomas